Anna Sz.
2025.12.09 15:58
Sohasem fogom megbocsájtani, hogy úgy vették ki a kezemből a nyuszimat a hordozóval egy rutin vizsgálatra, hogy nem tudtam megsimizni, megpuszilni, megnyugtatni, még a vizsgálóban sem a doktor úrnál. Közepes állapotban vittem be a nyuszimat, kapott egy infúziót, hogy jobb kondícióban legyen. Infúzió közben állítólag hátul szívrohamot kapott és elhunyt.
Évek óta jártam ebbe a rendelőbe, rengeteg pénzt ott hagytam (és tényleg drága), de az a fajta lekezelő hozzáállás, amit akkor kaptam egy örök életre nyomott hagyott... Nem tegnap történt az eset, nem is hónapokkal ezelőtt... Nem tudták az orvosok, hogy miért kapott a kis nyuszilányom szívrohamot, én csak hüledeztem és sokkos állapotba kerültem. Felhívtak a recepcióról, hogy van rá lehetőség, hogy ők intézzék el napokkal később a hamvasztást, addig ott lesz náluk a nyuszim teste és majd jöjjek el a hamvaiért. Nagyon kellemetlen volt ez a közöny, nyilván én csak bőgtem és mondtam, hogy nem akarom ott hagyni a kicsimet, mert szeretném még utoljára a kezemben tartani a kis társamat és ha már a lelkétől nem, a kis testétől búcsút vegyek egy utolsó simivel, egy utolsó puszival. Amikor megérkeztem, flegmán annyit kaptam, hogy "ja, azt hittem mi intézzük el. Várjon, hozom, addig üljön le". Ott voltam egyedül, csak sírtam, csúszkáltam, mikor felálltam, ahhoz se volt erőm, hogy megtartsam magam. Kifizettetek velem egy valag pénzt minden felárra hivatkozva, holott az lett volna a korrekt, hogy ne okozzanak életveszélyes állapotot a középkorú kis nyuszimnak. Ma sem tudom nem kérdezni: mi lett volna, ha máshova viszem? Ha legalább lehetőséget kaptam volna arra, hogy megsimogassam? Talán élne még. Ehelyett csak homályos „talánok” maradtak. Talán erre a véleményre reagálnak, talán nem. Talán elintézik azzal mennyi nyuszit mentettek meg stb,stb, és az élet megy tovább: ők tömött zsebbel lereagálva ezt panaszkezeléssel, én pedig egy kis oltárral, rengeteg fényképpel, videóval, ami annak az emlékét őrzi, hogy milyen élettel teli volt az otthonom a csupa szeretet, kis angyal társammal.
Most, ha van bennetek tisztesség, kérlek: legyetek empatikusabbak! Mert nem csak az orvosoknak és a pénznek köszönhető az élet, hanem a szeretetnek és a gondoskodásnak egyaránt. És ha csak egyetlen ember is elolvassa ezt, hátha másként fog bánni, akkor nem hiába írtam meg.
A nyuszim nem csak egy kisállat volt, hanem a kis lakótársam, a családom része, az otthonom. Azt kérem: ne vegyetek el másoktól többé esélyt a búcsúra, még ha rutin vizsgálatnak is tűnik és legyetek empatikusabbak!