Az ultrafeldolgozott élelmiszerek ugyanolyan addiktívak lehetnek, mint a cigaretta

Az „addiktív” jelleg azt eredményezi, hogy ezek az ételek kényszeres túlfogyasztáshoz vezethetnek, miközben megzavarják az étvágy természetes szabályozását. A szerzők szerint ezért indokolt lenne, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerekre a dohánytermékekhez hasonló szabályozások vonatkozzanak.

Jelenleg nincs egységes, világszerte elfogadott definíciója annak, mi számít ultrafeldolgozott élelmiszernek. Sokan úgy írják le őket, mint olyan termékeket, amelyek olyan összetevőket tartalmaznak – például emulgeálószereket és adalékanyagokat –, amelyek egy átlagos háztartás konyhájában nem találhatók meg.

A szakemberek gyakran a NOVA-osztályozást használják, amely szerint az ultrafeldolgozott élelmiszerek „többnyire kizárólag ipari felhasználásra szánt összetevők kombinációiból állnak, és különféle ipari eljárások során készülnek”.

Egy friss tudományos áttekintés arra a következtetésre jutott, hogy ezek az ételek a dohánytermékekhez hasonló függőségi mechanizmusokat válthatnak ki.

Egy, a kutatásban nem részt vevő bariátriai sebész szerint az ultrafeldolgozott élelmiszereket kifejezetten úgy alakítják ki, hogy a lehető legvonzóbbak legyenek az emberek számára. Egy 2023-as becslés alapján az Egyesült Államokban az elfogyasztott élelmiszerek több mint 73%-a ultrafeldolgozott.

A kutatók rámutattak: sem a cigaretta, sem az ultrafeldolgozott élelmiszerek nem „természetes” termékek, hanem gondosan megtervezett rendszerek, amelyek célja a biológiai és pszichológiai jutalmazás maximalizálása, valamint a rendszeres túlhasználat elősegítése.

Függőséget okoznak az ultrafeldolgozott élelmiszerek?

Az elemzés az addiktológia, a közegészségügy és a táplálkozástudomány eredményeit foglalta össze annak érdekében, hogy feltárja azokat az érzékszervi és szerkezeti jellemzőket, amelyek mind a cigaretták, mind az ultrafeldolgozott élelmiszerek esetében fokozzák a jutalmazó hatást.

A szakértők hangsúlyozzák: nem mindenki válik „függővé” ezektől az ételektől, de egy jelentős kisebbségnél klasszikus függőségre jellemző minták jelennek meg – erős sóvárgás, kontrollvesztés és a fogyasztás folytatása a negatív egészségügyi következmények ellenére is.

Ezeket az élelmiszereket finomított szénhidrátokkal, hozzáadott zsírokkal, sóval és ízfokozókkal alakítják ki, hogy minél nagyobb élvezeti értéket nyújtsanak és újabb fogyasztásra ösztönözzenek. Az iparág ráadásul agresszív marketinget alkalmaz, gyakran kifejezetten gyermekeket célozva.

A kutatók öt kulcstényezőt azonosítottak:

• a hatóanyagok gyors „szállítása”,

• hedonikus tervezés (ellenállhatatlan íz és élmény),

• az optimális adagolás,

• mindenütt jelenlét a környezetben,

• valamint az úgynevezett „egészségre mosás”.

Megállapították, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszereket – a cigarettákhoz hasonlóan – úgy hangolják, hogy a cukor és zsír „ideális” adagját juttassák a szervezetbe. A finomított szénhidrát–zsír kombináció különösen erős jutalmazó hatású, és a természetben szinte egyáltalán nem fordul elő.

Ezek az ételek gyorsan juttatják el a „jó érzést” kiváltó vegyületeket az agyba, ami függőségi mechanizmusokat indíthat el.

„Ál-egészséges címkézés” az élelmiszeriparban

A tanulmány szerint a dohány- és az élelmiszeripar régóta alkalmazza az „ál-egészséges címkézés” stratégiáját: a termékeket úgy alakítják át és reklámozzák, mintha kevésbé lennének károsak, miközben addiktív jellegük változatlan marad.

Ahogy a cigaretták esetében a szűrők bevezetése hamis biztonságérzetet keltett, úgy az élelmiszeripar is olyan címkéket használ, mint a „zsírszegény” vagy „cukormentes”. Ezek a termékek azonban gyakran továbbra is ugyanazokat az erősen jutalmazó összetevőket tartalmazzák.

Szükség van szabályozásra?

A kutatók hangsúlyozták: az élelmiszer nem egyenlő a dohánnyal. Ugyanakkor bizonyos ultrafeldolgozott termékek inkább optimalizált fogyasztási cikkek, mint valódi ételek, ezért a közegészségügyi szabályozásnak ezt figyelembe kellene vennie.

Szerintük a dohányzás visszaszorításában alkalmazott eszközök – oktatás, reklámkorlátozás, adóztatás – mintául szolgálhatnak az ultrafeldolgozott élelmiszerek esetében is.

A javasolt lépések között szerepel:

• az egészségre vonatkozó félrevezető állítások jogi korlátozása,

• az ultrafeldolgozott élelmiszerek reklámjának szigorítása,

• tápanyagban szegény UPF-ek megadóztatása,

• ezek visszaszorítása iskolákban és kórházakban,

• valamint egyértelműbb jelölések bevezetése.

A szakértők szerint a friss, minimálisan feldolgozott élelmiszerekhez való hozzáférés bővítése – különösen az alacsony jövedelmű térségekben – kulcsfontosságú lenne az egészségtelen táplálkozási minták csökkentésében.