Mi az a viking diéta?

A 21. század egyik legdivatosabb étrendjeként a kutatók alaposan megvizsgálták, és többen úgy vélik, hogy ideje a mediterrán étrendnek megosztania az „egészséges diéták trónját” az északi konyhával.

Rövid történeti áttekintés

1960-ban Finnország egyik régiójában, Észak-Karéliában, rendkívül magas volt a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása. Tizenkét évvel később a Finn Táplálkozástudományi Intézet szakemberei kidolgoztak egy átfogó egészségfejlesztő programot, amely a North Karelia Program nevet kapta.

2012-re kiderült, hogy Finnországban a szívinfarktus és a stroke miatti halálozás nyolcadára csökkent. Ez az étrendi és életmódbeli megközelítés vált később ismertté viking diétaként.

A program fő célja az volt, hogy csökkentsék az állati zsírok arányát, és növeljék a növényi eredetű zsírok fogyasztását. Finnországban ezért nagy területeken kezdtek repce termesztésébe, a repceolaj pedig az első számú növényi zsiradékká vált.

„Kiegyensúlyozott” étrend

A vikingek étrendje meglepően változatos volt: vad- és házi húsok, halak, gabonák, gyümölcsök, baromfi és minden olyan élelmiszer szerepelt benne, amit meg tudtak termelni, begyűjteni vagy elejteni. Ennek köszönhetően táplálkozásuk sokkal gazdagabb volt, mint Európa számos más középkori térségében.

Ugyanakkor régészeti leletek – például latrinák és szemétgödrök vizsgálata – arra utalnak, hogy a vikingek gyakran szenvedtek bélparazitáktól, és gyomrukban olykor mérgező növények nyomait is megtalálták, ismeretlen okokból.

Külső tényezők szerepe

A skandináv éghajlat, az életmód és a hosszú elszigeteltség nagyban formálta a viking étrendet. A hosszú, sötét és hideg telek miatt a túlélés szinte teljes mértékben a rövid nyári időszakban felhalmozott élelmiszerkészleteken múlt.

Mit termesztettek a viking korban?

A legfontosabb gabona a árpa volt, de termesztettek búzát, rozst és hajdinát is. A viking kori gabonák szerkezete eltért a maitól: több volt a szár, kevesebb a szem.

A gabonát könnyű volt tárolni, ezért alapélelmiszernek számított. Kásákban, egytálételekben, húsok köreteként és kenyér formájában is gyakran fogyasztották.

Történelmi visszatekintés

Az Egils Skallagrímsson sagájából származó részlet jól bemutatja a vikingek mindennapjait:

Skallagrím kiváló ácsmester volt. Nyugatra, Myrar közelében új gazdaságot alapított. Emberei halásztak, vadásztak, vadmadártojásokat gyűjtöttek, és sok más finomságot szereztek be.
A bálnák gyakran a parthoz közel rekedtek, könnyű volt elejteni őket, mivel nem féltek az emberektől. A folyók mentén lazacra vadásztak, sokan a Gljúfur folyó partján telepedtek le, és halászattal foglalkoztak.

Húsfogyasztás

A partra vetett bálnák húsa jelentős szerepet játszott a viking étrendben. A kutatók ősi szeméttelepek csontmaradványait vizsgálták, miközben a sagákat és Eddákat elemezték az étkezési szokások feltárásához.

Kiderült, hogy a vikingek ritkán sütöttek húst, inkább főzték. Délebbi területeken sertést, kecskét, juhot, lovat és szarvasmarhát tartottak, a teheneket főként húsukért és tejükért.

Erjesztett húsok

A hús erjesztése szokatlannak tűnhet, de több skandináv különlegesség ma is ezen az ősi technikán alapul. Ilyen Izlandon a hákarl (erjesztett cápa), Svédországban pedig a surströmming (erjesztett hering).

A hákarl például nyersen mérgező, ezért a cápát homokkal és kaviccsal fedett gödörbe temetik, majd kövekkel préselik, hogy a mérgező folyadékok távozzanak.

Zöldségek és egyéb ételek

A vikingek helyben termesztették a zöldborsót, lóbabot, fokhagymát, paszternákot, sárgarépát, valamint angyalgyökeret és komlót is. A tojás, tej, hús és zsír főként madarakból és haszonállatokból származott – bár ezek kisebbek voltak, mint a mai fajták.

A háziállatok húsa nem szerepelt napi szinten az étrendben, így a hal, a vad, a baromfi és a tojás inkább kiegészítője volt a gabonaalapú ételeknek.

Egy elveszett étrend

Bár pontos „viking receptek” nem maradtak fenn, léteznek korabeli források, amelyek betekintést engednek a konyhájukba. Ezek közül az egyik Antimius műve, a „Keeping the Laws of the Kitchen”, amely Mark Grant fordításában vált ismertté.