Gyógynövénytár

Fecskefű

Chelidonium majus L.

A fecskefű (Chelidonium majus) egy régóta ismert és használt gyógynövény, amely a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozik. Az európai, ázsiai és észak-afrikai területeken őshonos növény a magyar népi gyógyászatban is jelentős szerepet tölt be. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a fecskefű botanikai jellemzőit, történelmi és népi alkalmazását, valamint orvosi és egészségügyi felhasználását.

Fecskefű
Fecskefű

Botanikai Jellemzők

A fecskefű egy évelő növény, amely elérheti az 50-80 cm magasságot. Jellegzetes, mélyen szeldelt levelei vannak, amelyek 5-7 karéjúak. A növény virágai sárga színűek, négy szirmuk van, és ernyős virágzatban csoportosulnak. A fecskefű áprilistól októberig virágzik, és hosszúkás, keskeny toktermést hoz létre, amely éretten felnyílik és szétszórja a magokat. Egyik legfigyelemreméltóbb tulajdonsága a növény tejcsövéből kifolyó sárga nedv, amely számos gyógyhatás alapja.

Történelmi és Népi Alkalmazás

A fecskefüvet már az ókori görögök és rómaiak is ismerték és használták. Dioszkoridész és Plinius is említi írásaiban, főként szemproblémák kezelésére. A középkorban a növényt a szerzetesek és gyógyítók széles körben alkalmazták különféle bőrbetegségek, szemölcsök és sebek kezelésére. A népi gyógyászatban a fecskefű főzetét és tinktúráját belsőleg és külsőleg egyaránt használták.

Források és további tudnivalók
A hivatkozott növényi rész
Nem házi használatra
Források feldolgozása
2026-10-30

Biztonsági tudnivalók

Ne fogyassza és ne használja önkezelésre. Az archív leírásban szereplő hagyományos felhasználások nem biztonságossági igazolások.

Gyógyszerkölcsönhatások

Nincs készítményszintű kölcsönhatás-ellenőrzés. A felsorolás hiánya nem jelenti azt, hogy nincs kölcsönhatás.

Források

További segítség a MedGO-nGyógyszertár keresése →
Értesítések
Betöltés...