A pszichológus foglalkozás elsősorban ülő jellegű, érzelmileg megterhelő munkavégzést jelent, mely megnövekedett kockázatot hordoz a mentális kiégés, a mozgásszervi panaszok és a metabolikus zavarok szempontjából. A kliensek traumáinak feldolgozásában való részvétel, az empatikus bevonódás és a folyamatos kognitív igénybevétel a szakmai múlt növekedésével súlyosbodó krónikus stressz forrásai lehetnek. A rendszeres felügyelet (szupervízió), életmódi prevenció és pszichohigiéné kiemelt jelentőségűek.
Ez nem küld adatot sehová – csak kiemeli a számodra relevánsabb pontokat.
Az érzelmi túlterhelés, az empátiás bevonódás és a másodlagos traumatizáció folyamatos stresszként hat, mely kimerüléshez, cinizmushoz és csökkent hatékonyságérzethez vezet. A határok hiánya és az önreflexió elhanyagolása súlyosbítja.
A kliensek problémáinak intenzív feldolgozása, a felelősség érzése és a szakmai elszigeteltség krónikus pszichés terhelést okoz. A saját trauma-történettel rendelkezők és a felügyelet nélkül dolgozók fokozott rizikóval bírnak.
Az ülések során tartós ülőmunka, gyakran ergonómiailag nem megfelelő székeken, nyaki és lumbális túlterhelést, izom-egyensúlyhiányt és porckorongkárosodást okoz.
A hosszan tartó ülés, a mozgásszegény napirend és a stressz-étkezés inzulinrezisztenciához, súlygyarapodáshoz és lipidháztartási zavarokhoz vezet.
A tartós pszichés terhelés, a magas kortizolszint, az ülő életmód és az esetleges elhanyagolt önellátás magas vérnyomást, ateroszklerózist és szívinfarktus-kockázatot növel.
A hosszan tartó közeli munka, a monitorra vagy dokumentációra fókuszálás, a pislogási frekvencia csökkenése száraz szem, szemfáradás és accommodációs zavarok kialakulásához vezet.
Az oldal tartalmát mesterséges intelligencia állította össze, tájékoztató jelleggel. Nem orvosi tanácsadás. Felelősségi feltételek.
