A hallásromlás a demencia korai jele lehet - új kutatás

A vizsgálat az életkorral összefüggő hallásvesztésre, az úgynevezett presbycusisra fókuszált, amely világszerte a leggyakoribb halláskárosodási forma, és a 70 év felettiek mintegy kétharmadát érinti.

Mit vizsgáltak a kutatók?

A tanulmányban 55 presbycusisban szenvedő, valamint 55 egészséges kontrollszemély vett részt, 50 és 74 év közötti életkorban. A halláskárosodás mértéke enyhétől súlyosig terjedt.

A résztvevők agyát MRI-vizsgálattal elemezték, emellett hallás- és kognitív teszteket is végeztek. A kutatók egy új mutatót vezettek be, az úgynevezett Functional-Structural Ratio (FSR) értéket, amely az agy működésének és szerkezetének együttes változását méri.

• Az agyi működést az alacsony frekvenciájú aktivitás amplitúdójával (ALFF) vizsgálták.

• A szerkezeti változásokat a szürkeállomány térfogatának mérésével értékelték.

• Az FSR-t az ALFF és a szürkeállomány arányaként számították ki.

Ez az arányszám azt mutatja meg, mennyire „egyensúlyban” van az adott agyterület működése és szerkezeti állapota.

Mely agyterületek érintettek?

A kutatók azt találták, hogy az alacsonyabb FSR-érték – vagyis a funkcionális és szerkezeti változások együttes romlása – összefüggött:

• a rosszabb hallásküszöbbel,

• a gyengébb beszédfelismeréssel,

• valamint az alacsonyabb kognitív teszteredményekkel.

Az érintett agyterületek közé tartozott:

• a putamen és a fusiform gyrus (hangfeldolgozás),

• a precuneus és a mediális felső frontális gyrus (memória és döntéshozatal).

A kutatók szerint az FSR lehet az a „neurobiológiai híd”, amely összeköti a hallásromlást és a szellemi hanyatlást.

Mi az ok és mi a következmény?

A vizsgálat egy adott időpillanatban készült agyi felvételeken alapult, ezért nem lehet egyértelműen megmondani, hogy:

• az agyi változások okozzák-e a hallásromlást,

• vagy a hallásvesztés vezet az agy szerkezeti és működésbeli átalakulásához.

A kutatók további vizsgálatokkal szeretnék megerősíteni eredményeiket. Ugyanakkor úgy vélik, hogy az FSR a jövőben biomarkerként szolgálhat – vagyis segíthet azonosítani azokat, akiknél nagyobb a demencia kialakulásának kockázata.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Szakértők szerint az eredmények azt erősítik meg, hogy a hallás egészségének megőrzése kulcsfontosságú lehet az agy védelmében.

A hallókészülékek vagy cochleáris implantátumok alkalmazása nemcsak a kommunikációt javíthatja, hanem csökkentheti a társas elszigetelődést, a depressziót és potenciálisan a kognitív hanyatlás ütemét is.

Kezeletlen hallásvesztés esetén viszont nőhet a társas izoláció, a szorongás, a munkaképesség-csökkenés és a demencia kockázata.

A legfontosabb üzenet

A kutatás szerint a hallásromlás nem csupán érzékszervi probléma lehet, hanem az agy szerkezeti és működésbeli változásainak korai jele is.

Ha a jövőbeni vizsgálatok megerősítik az FSR szerepét, az új lehetőséget teremthet a demencia korai felismerésében – akár még a tünetek megjelenése előtt.