Vajon az a boldog gyermek, aki mindig csak mosolyog és nevet? Talán egy igazán jó gyerek sosem haragos? A megfelelő viselkedés pedig azt jelenti, hogy csak kedvesen beszélgetni, szépen halkan játszani szabad? Mindnyájan sejtjük a választ ezekre a kérdésekre. Ha pedig felnőttként tartunk a negatív töltetű érzelmektől, gyermekünket is ezek elkerülésére neveljük. Az érzelmek elfojtása helyett azonban sokkal kifizetődőbb azok átélését és kezelését megtanítani neki.
Ahhoz, hogy a gyermek az érzelmek teljes skáláját megélhesse, elengedhetetlen, hogy a családban és a kortárs közegben a nevelőktől ne azt tanulja meg, hogy a negatív érzelmek rosszak, gonoszak, szégyellni- és rejtegetnivalók.
A gyermek érzelmi biztonsága nem csupán szép szó – ez az alap, amire az egész életét építi. Egy kisgyerek akkor tud igazán felfedezni, tanulni és bízni a világban, ha érzi, hogy van, akihez visszafordulhat, ha félelmei vagy bizonytalanságai vannak. Ez nem csupán melegség kérdése: a biztonságos kötődés hatással van az agy fejlődésére, a stresszkezelésre, sőt a jövőbeli kapcsolataira is.
Amikor egy gyermek folyamatosan bizonytalanságban él, idegrendszere stresszhelyzetként érzékeli a mindennapokat. Ilyenkor gyakrabban jelennek meg szorongásos reakciók, nehezebb az önbizalom kialakulása, és a későbbi döntéseit is a félelem irányíthatja. A biztonságos érzelmi háttér viszont olyan „láthatatlan pajzsot” ad a gyereknek, amely támogatja a kíváncsiságot, a kreativitást és az önálló problémamegoldást.
A jó szülői hozzáállás egyszerre következetes és rugalmas. Nem a merev szabályok vagy a mindig engedékeny „igen, mindent szabad” attitűd a cél, hanem a figyelmes jelenlét. Amikor a gyermek sír, a válaszreakció nem pusztán vigaszt nyújt, hanem megtanítja neki, hogy a világ kiszámítható és biztonságos hely. Amikor kudarcot él át, a támogatás segít neki feldolgozni a csalódást anélkül, hogy megtanulná elnyomni az érzelmeit.
Nagyon fontos gyerek-szülő kapcsolatban, hogy meglegyen a kölcsönös bizalom. Miért olyan fontos ez? Mindennek az alapja, hogy a gyerek őszintén elmondhassa bármi jó,vagy rossz dolog történik vele. Tudja hogy biztonságban van,és bármikor számíthat a szüleire, azok őszinte figyelmére,bármilyen bajba is került. Fontos a szülő reakciója, vagyis minden esetben a megértés,támogatás,megoldás keresés az ami biztosítja ,hogy ez a kapcsolat jól működjön.Ez nem azt jelenti,hogy minden problémát a szőnyeg alá söpör a szülő,vagy nincs következménye a gyerek tetteinek, de mindenre van optimális megoldás. A cél nem az ,hogy a gyerek kibújjon a felelősség alól, hanem az, hogy tudja sosincs egyedül. Ez nem működhet ha felszínes a kapcsolat gyerek és szülő között, nem tud létrejönni bizalom,ami elengedhetetlen mindkét részről. Ezért fordulhat elő, hogy azok a gyerekek akik nem kapnak biztos érzelmi hátteret, megértést,odafigyelést, nehéz helyzetben magukra maradnak,és ez sokszor tragédiához vezethet.
Az érzelmi biztonság hosszú távon megtérül: ezek a gyerekek magabiztosabbak, empatikusabbak és rugalmasabbak lesznek a stresszes helyzetekben. Nem csoda hát, hogy a pszichológusok és pedagógusok egyaránt hangsúlyozzák: a biztonságos háttér nem luxus, hanem életmentő befektetés a jövőbe.