Amikor megszületik a kisbaba, az első dolog, ami megnyugtatja a szülőket, ha felsír és hallják a hangját. Aztán ez percek múlva az ellenkezőjére változik: nyugtalanná válnak, ha sír a baba.
Sok szülő ma is azt a tanácsot kapja: „hagyd csak sírni, majd megtanulja megnyugtatni magát”. A népi hiedelem szerint a sírástól „erősödik a tüdő”, a modern pszichológia azonban mást mond. Alfred Adler, a modern pszichológia egyik úttörője már évtizedekkel ezelőtt rámutatott: a gyermek fejlődésének valódi motorja a biztonságos kötődés és a kapcsolódás.
A Pozitív Fegyelmezés alapelve is ezt hangsúlyozza: a kapcsolatnak mindig meg kell előznie a nevelést. Ez nem divatos irányzat, hanem biológiai szükséglet. A legfrissebb kutatások egyértelműen jelzik, hogy a baba megnyugvása nem egy megtanulható „feladat”, hanem a szülővel való interakció természetes következménye.
A vigasztalás nélküli, tartós sírás nem tanít önállóságot, viszont kedvezőtlenül befolyásolja az éretlen idegrendszer fejlődését.
Mi történik ilyenkor a baba szervezetében?
Amikor egy csecsemő vigasztalás nélkül sír, a teste „vészüzemmódba” kapcsol. A neurobiológiai folyamatok az alábbiak:
-
Megugrik a kortizolszint: A tartós stressz túlaktiválja a stresszért felelős rendszert (HPA-tengely).
-
Korszervezés hiánya: A csecsemő idegrendszere még nem képes az önszabályozásra. Szüksége van a szülő nyugalmára (korszervezés), hogy az ő szervezete is megnyugodhasson. Ha ezt nem kapja meg, a stresszszintje tartósan magas marad.
-
Tanult tehetetlenség: Ha a baba egy idő után elcsendesedik, az nem a megnyugvás jele. A kutatások (pl. Middlemiss, 2012) kimutatták, hogy bár a sírás abbamarad, a baba kortizolszintje ugyanolyan magas marad, mint üvöltés közben. A gyermek nem „megtanult aludni”, hanem a szervezete a kimerültség és a válasz nélkül maradt segélykérés hatására tanult tehetetlenségbe és túlélési üzemmódba váltott.
-
A megoldás: VálaszkészségA szakmai konszenzus ma már egyértelműen a kapcsolatorientált megközelítést támogatja. Ez nem azt jelenti, hogy a baba sosem fog sírni, hanem azt, hogy nincs egyedül, amikor sír. A gyengéd, válaszkész módszerek:
-
Megőrzik a gyermek alapvető biztonságérzetét.
-
Erősítik a szülő és a gyermek közötti bizalmi hidat.
-
Valódi alapokat adnak az érzelmi önszabályozáshoz: a gyermek a szülőn keresztül „tanulja meg” az idegrendszeri megnyugvás folyamatát, ami felnőttkorában is alapköve lesz a mentális egészségének.
-