Vadaskert Alapítvány

Nem értenek a gyerekekhez. Nehezebb esetet elküldenek. Képtelenek az emberekkel bánni. Kórháznak inkább ne nevezzük, egy börtön maximum. Ráférne egy megújulás, dolgozókkal együtt.

Kommunikáció: 1-es alá. Se a gyermek felé, sem felénk, mint szülők felé.
3-ra érkeztünk, áthelyezéssel. 5 óra után sikerült is egy orvossal beszélni. Ő már az ügyeletes volt, aki megkérdezte, hogy miért az ügyeletre jöttünk. Mondtuk, hogy amikor jöttünk, még rendelési idő volt. Csak épp a bérpapírok átvétele lefoglalta a személyzetet. Számomra úgy tűnt, hogy mindenki sétál valahonnan valahová, majd onnan vissza. Kezében papírokkal. Nagyon látványos volt, de kissé átlátszó. Ettől függetlenül, biztos dolgoztak, csak láttam már hasonlót... lázas semmittevésnek hívják.
A legelszomorítóbb az volt, mikor azt mondták, hogy gyermekünket kedden hazaengedik. Aznap beszélt is vele a kezelőorvosa, csak épp arról "felejtett" el szólni a gyereknek, hogy mégsem mehet másnap haza. Tőlünk tudta meg, mikor este telefonon beszéltünk. Köszönjük, hogy mi lehettünk a rossz hír vivői...
Fogalmunk sincs, hogy bent milyen gyógyszereket kapott. Gyermekem elmondása szerint kétszer ugyanolyat nem adtak neki. Sem alakra, sem színre, sem mennyiségre. Erről sem őt, sem minket nem informáltak.
Két nappal a gyermek kiadása után sem sikerült még elküldeni a zárójelentést és a gyógyszereit is "elfelejtették" feltölteni a felhőbe.
Ha állami intézmény lenne, az ember még hajlamos is lenne legyinteni egyet... másutt is ilyen. De ez egy alapítványi intézmény. Emberek, gyermekek élete a tét.
Pozitív: gyermekem elmondása szerint az ápolók legalább jó fejek voltak.

Inkompetens, hozzá nem értő, gyerekeknek hazudozó orvosok, bunkó, passziv-agressziv ápolók, gondozók.
Ami ott folyik, vérlázító. Az ígérettel ellentétben, hogy nem fogják gyógyszerezni a gyereket, már az első naptól kezdve nyugtatókat kap.
Többszöri próbálkozás után sem tudtak tőle vért venni, a gyerek mindkét karja tele foltokkal. Mikor említette, hogy rosszul érzi magát, szédül, azt a választ kapta, akkor ájulj el.
A kezelőorvos a gyerek szemébe nézve megígérte, hogy csak 1-2 napot kell ott lennie. Az ápolók flegma módon a legelső este odavetették neki, hogy úgy készüljön, több hétig ott lesz. Egy másik szülő ugyanezt tapasztalta, mikor ki akarta venni a gyereket onnan, visszatartották, rendőrrel fenyegették.
A kezelőorvost a megadott telefonszámon tucatnyi próbálkozás után sem lehetett elérni, illetve a küldött emailra sem válaszolt semmit.
Összességében egy gusztustalan, undorító, embertelen intézmény, ahol kárt okoznak a fiatal gyerekek lelkében. Nem gyógyítanak, hanem megbetegítenek.
Ha tehetjük, soha többé a környékére sem megyünk annak a szemétdombnak!

Rengeteg itt a rossz értékelés, nem igazán értem miért. Persze egy ilyen intézmény esetében valószínűleg elkerülhetetlen, hogy nem mindenki elégedett. Mi akárhányszor jártunk itt, mindig rendkívül kedves bánásmódot tapasztaltunk az itt dolgozók részéről, legyen az orvos, ápoló, vagy portás. Az itt előszeretettel gyalázott doktornőhöz nem volt szerencsénk, de akikkel találkoztunk, azok mind maximális empátiával, odafigyeléssel és szakmai felkészültséggel fordultak felénk. Név szerint: Dr. Sipos Boldizsár, Dr Hofmeiszter Krisztina és Dr. Vég Anna. Nagyon köszönjük!

Öcsém viselkedés zavaros, problémás gyerek. Többször előfordult, hogy egy dühkitörés miatt kést rántott, fenyegetőzött, vagy ököllel nekem/ anyámnak esett. Jelenleg nevelő intézetben van, mivel már kezelhetetlenné vált. Többször kellett rá itthon is és az intézetben is mentőt/ rendőrt hívni, mert dühkitörése volt és törni zúzni kezdett. Ebből minden egyes alkalommal a vadaskertbe vitték, segítség reményében. Ehhez képest a kb 10 alkalomból EGYSZER voltak képesek bent tartani a gyereket. EGYETLEN EGY ALKALOMMAL! Kérdem én.. akkor mégis minek létezik az intézmény, ha nem képesek fogadni egy gyereket, aki MÁR TÖBBSZÖR IS MEGFORDULT OTT, és szükséges lenne?! Nem csak akkor nem fogadták, amikor édesanyám vitte be, hanem akkor sem amikor a rendőr/ mentő vitte volna oda!
Elkeserítő!