Anti-foszfolipid antitestek (kardiolipin és B2-GPI IgG, IgM)

Az anti-foszfolipid antitestek (kardiolipin és β2-glycoprotein I, IgG és IgM) vizsgálat egy immunológiai teszt, amely a szervezetben a saját foszfolipidek és foszfolipid-kapcsolt fehérjék elleni antitesteket méri. Ezek az antitestek autoimmun reakciót jeleznek, és szerepet játszanak a véralvadási rendellenességek kialakulásában.

A vizsgálat célja elsősorban az antifoszfolipid szindróma (APS) diagnosztizálása, amely fokozott véralvadékonysággal, visszatérő trombózissal, vetélésekkel vagy terhességi komplikációkkal járhat. Az antitestek típusa (IgG vagy IgM) és célpontja (kardiolipin vagy β2-GPI) segít meghatározni a betegség súlyosságát és a trombózis kockázatát.

Leggyakrabban akkor kérik a vizsgálatot, ha a páciensnél ismétlődő méhösszehúzódások, vetélések, trombózisok, mélyvénás trombózis, tüdőembólia jelentkeznek, vagy ha már ismert autoimmun betegség (pl. SLE – szisztémás lupus erythematosus) áll fenn. A vizsgálat segít a diagnózis megerősítésében, a kezelés megtervezésében és a trombózis megelőzésében.

Az eredmények értelmezése során a pozitív anti-foszfolipid antitestek jelenléte fokozott trombózis- és terhességi komplikáció kockázatot jelez. Az IgG típus általában erősebb kockázattal jár, míg az IgM enyhébb, de klinikai jelentősége lehet. A negatív eredmény csökkenti az APS valószínűségét, de nem zárja ki teljesen, ezért az eredményt mindig a klinikai kép és más laborparaméterek figyelembevételével értékelik.

A mintavétel vérvétellel történik, és a teszt általában immunoenzimes (ELISA) módszerrel történik, amely pontosan méri az antitestek szintjét és típusát a trombózis kockázat felméréséhez.