Gócbetegségek és hatásuk a szervezetre

Ezek az idült gyulladásos folyamatok legtöbbször fertőzéses eredetűek, és gyakran észrevétlenül, panaszmentesen vannak jelen a szervezetben.

Góc leggyakrabban a felső légutakban, a mandulákban, az orrmelléküregekben, valamint a fogak és a fogágy területén alakul ki, de elméletileg a test bármely pontján előfordulhat.

Hogyan hat a góc a szervezetre?

A gócban elszaporodó baktériumok – vagy akár csak azok mérgező anyagcseretermékei – a véráramba jutva elérhetik a szervezet távolabbi részeit. Ezek a kórokozók vagy toxinjaik elsősorban azokon a területeken okoznak problémát, ahol a védekezőképesség valamilyen okból gyengébb. Fontos hangsúlyozni, hogy nem minden esetben szükséges maga a baktérium jelenléte az érintett szervben: már a keringéssel odajutó gyulladásos anyagok is kiválthatnak betegséget.

A kezelés sok esetben antibiotikumos terápiából, illetve az alapbetegséget fenntartó góc megszüntetéséből áll, amely lehet konzervatív vagy sebészi beavatkozás. A terápia mindig egyénre szabott, függ a beteg életkorától, általános állapotától és a panaszok súlyosságától. A góc felszámolása után gyakran hosszabb idő – akár több hónap – szükséges ahhoz, hogy a távoli tünetek teljesen megszűnjenek.

A gócbetegség lehetséges tünetei

A gócbetegségek rendkívül változatos panaszokat okozhatnak. Gyakoriak az ismeretlen eredetű, régóta fennálló ízületi fájdalmak, krónikus gyulladások (például vese- vagy vastagbélgyulladás), bőrproblémák, hajhullás vagy allergiás jellegű tünetek. Előfordulhatnak szemészeti gyulladások, visszatérő kiütések, ekcéma, illetve általános, nehezen megfogható panaszok is, mint a fáradékonyság, levertség, alvászavar, hőemelkedés, vérszegénység vagy fokozott idegesség.

A leggyakoribb gócforrások

A mindennapi gyakorlatban leginkább az alábbi területeken találkozunk gócokkal:

• fogak és fogágy,

• mandulák,

• középfül,

• orrmelléküregek,

• epehólyag és gyomor-bélrendszer,

• prosztata vagy petefészek.

Fogászati gócok

Nem minden fogászati elváltozás számít automatikusan gócnak. Akkor beszélünk fogászati gócról, ha egy fog vagy a fogágy betegsége a szervezet más területén okoz, ismeretlen eredetű panaszokat.

A fogeredetű gócok aránya kiemelkedően magas. Gócként szerepelhetnek a mélyen szuvas, elhalt fogak, a krónikusan gyulladt fogbéllel rendelkező fogak, a gyökércsúcs körüli elváltozások, a nem megfelelően gyökértömött fogak, valamint a fogágyban visszamaradt gyökér- vagy fogmaradványok. Problémát okozhatnak az elő nem tört fogak – például a bölcsességfogak – is.

A krónikus ínygyulladás és a fogágybetegség szintén gyakori gócforrás. A fogágybetegség során kialakuló mély tasakokban nagy mennyiségben szaporodhatnak el baktériumok, amelyek toxinjaikkal együtt a véráramba kerülve hozzájárulhatnak a gócbetegség kialakulásához.

Gócgondozás során a szájüreg alapos vizsgálata elengedhetetlen: ellenőrzik a fogak életképességét, az íny állapotát, a tasakok mélységét, majd röntgenfelvételek segítségével olyan elváltozásokat is felderítenek, amelyek szabad szemmel nem láthatók. A kezelés célja lehetőség szerint a fog megtartása, gyökérkezeléssel vagy sebészi beavatkozással. Amennyiben a góc más módon nem szüntethető meg, a fog eltávolítása válik szükségessé.

A rendszeres fogászati ellenőrzés és a megfelelő szájhigiénia jelentősen csökkenti a fogászati gócok kialakulásának esélyét.

Fül-orr-gégészeti gócok

A mandulák – különösen a garatmandula – gócszerepe kiemelkedő jelentőségű. Ezek az elváltozások gyakran nem járnak helyi panasszal, sőt, mandulaműtét után is maradhat vissza olyan apró gyulladásos szövet, amely gócként viselkedik. Emiatt gócbetegség gyanúja esetén a mandulák vizsgálata és a torokváladék tenyésztése kiemelten fontos.

Ritkább esetben a kórokozók a garat nyirokszövetében telepednek meg, melyeket tenyésztéssel lehet azonosítani. A vizsgálat lehetővé teszi a célzott antibiotikum kiválasztását is. A kezelés után kontrolltenyésztés szükséges, hogy megbizonyosodjunk a góc teljes megszűnéséről.

Az egyéb fül-orr-gégészeti gócok – például arcüreg- vagy középfülgyulladás – általában helyi tünetekkel is járnak, így ezek felismerését a beteg panaszai is segítik. Ilyenkor célzott képalkotó és laboratóriumi vizsgálatok jöhetnek szóba.

Szemészeti gócok

A szem bizonyos rétegeinek gyulladása – például a kötőhártya, az ínhártya vagy a szivárványhártya érintettsége – gyakran veti fel a góckutatás szükségességét. A tünetek közé tartozhat a szemvörösség, fájdalom, fényérzékenység és látásromlás.

A gyulladás hátterében számos ok állhat: fertőzések, sérülések vagy szisztémás betegségek is. Ezért a helyi szemészeti kezelés mellett kiemelten fontos az alapbetegség felderítése és kezelése. Súlyos esetekben általános gyógyszeres terápia is szükségessé válhat, melyet több szakterület együttműködésével végeznek.

Urológiai gócok

Urológiai szempontból leggyakrabban a húgyúti kövek felszínén kialakuló baktériumtelepek jelentenek problémát. Ezek az úgynevezett biofilmek megnehezítik az antibiotikumok hatékony működését, ezért a fertőzés gyakran kiújul. A kövek eltávolítása alapvető feltétele a góc megszüntetésének.

A prosztatában megbúvó, letokolt kórokozók szintén tartós panaszokat okozhatnak. A diagnózis felállítása sokszor összetett, tenyésztéses és képalkotó vizsgálatokat igényel. A kezelés lehet gyógyszeres, de visszatérő vagy súlyos esetekben sebészi megoldás is szóba jöhet.