A nappali fény javítja a gondolkodást – új kutatás igazolja

A Communications Psychology folyóiratban megjelent, első ilyen jellegű tanulmány szerint nemcsak az erősebb nappali fény számít, hanem az is, mennyire egyenletes a fényexpozíció a hét során, illetve mennyire megszakításmentes egy adott napon belül.

A résztvevők világosabb fényviszonyok mellett kevésbé érezték magukat álmosnak, jobban fenn tudták tartani a figyelmüket, és reakcióidejük 7–10%-kal gyorsabb volt a korábbi, gyengébb fényhez képest.

Azok, akik általában korábban feküdtek le aludni, megbízhatóbban maradtak éberek reggel erős fényben, míg esténként, gyengébb megvilágítás mellett hamarabb váltak álmosabbá, mint a későn lefekvő társaik.

Eredmények és gyakorlati jelentőség

A tanulmány vezető szerzője, Dr. Altug Didikoglu szerint az eredmények azt mutatják, hogy a mindennapi életben – laboratóriumi körülményeken kívül is – mind a rövid távú, mind a hosszabb távú fényexpozíció kedvezően befolyásolja a kognitív teljesítményt.

A pozitív hatások elsősorban a világos nappalokhoz, a korábbi lefekvési időhöz és az egyenletesebb fényviszonyokhoz kapcsolódtak.

A kutatók szerint ezek az eredmények fontos gyakorlati következményekkel járhatnak az egészség, a biztonság és a munkahatékonyság szempontjából, különösen gyenge megvilágítású munkahelyeken, hosszú munkaidő esetén vagy éjszakai műszakban.

A világos és stabil nappali fény jobb és tartósabb figyelmet eredményezett egy vizuális keresési feladat során, amelyben a résztvevőknek egy adott célt kellett megtalálniuk.

A nagyobb nappali fényexpozíció és a kevesebb fény–sötétség váltás egyaránt jobb kognitív teljesítménnyel járt együtt. Emellett a korábbi lefekvési idő erősítette az összefüggést a friss fényexpozíció és az aluszékonyság szubjektív érzése között.

Érdekesség, hogy sem a napszak, sem az ébren töltött idő hossza nem befolyásolta érdemben a teljesítményt – a fény hatása erősebbnek bizonyult ezeknél a tényezőknél.

Biológiai háttér és módszertan

A kutatók szerint a megfigyelt hatások az úgynevezett ipRGC-rendszer aktiválásával magyarázhatók, amely a retina speciális, fényérzékeny sejtjein keresztül alakítja át a fényt biológiai jelekké.

Ezek a melanopszint tartalmazó sejtek különösen érzékenyek a kékeszöld fényre, és nemcsak a látásban, hanem a cirkadián ritmus, a pupillareflex és a hangulat szabályozásában is szerepet játszanak.

A vizsgálatban 58 felnőtt vett részt, akik egy héten át viseltek csuklón hordható fényexpozíció-mérőt. Ez segített feltérképezni, hogyan hat a környezeti fény a belső biológiai órára.

Emellett a Manchesteri Egyetemen fejlesztett Brightertime okostelefonos alkalmazás segítségével mérték a kognitív teljesítményt a mindennapi élethelyzetekben.

A résztvevők közül 41-en laboratóriumi vizsgálaton is részt vettek, ahol a pupillák fényreakcióját elemezték, illetve összevetették a tényleges és az észlelt fényerőt. Ez azonban önmagában nem jó előrejelzője annak, hogyan hat a fény a mindennapi kognitív működésre.

Tágabb összefüggések

Dr. Didikoglu hangsúlyozta, hogy a fény alapvető környezeti inger, amely számos biológiai folyamatot – köztük az alvást, a biológiai órát és a gondolkodást – is befolyásolja.

Bár a laboratóriumi kutatások már korábban is kimutatták a fény hatásait, eddig keveset tudtunk arról, hogyan érvényesülnek ezek a valós élet dinamikus körülményei között.

A kutatás megerősíti azt is, hogy az éjszakai mesterséges fény ronthatja az alvásminőséget és eltolhatja a biológiai órát, ugyanakkor rámutat arra is, hogy a megfelelően világos nappali környezet kulcsszerepet játszik a kognitív működés támogatásában.